A szerzőről

Gyermek- és ifjúsági író vagyok. Kolozsváron születtem, most is itt élek, és nagyon szeretem ezt a várost. Noha utaztam eleget, életem meghatározó részét egy százméteres sugarú körben töltöttem: tizenkét évet a Báthory István Líceumban, majd négyet az utca túloldalán álló Babes-Bolyai Egyetem Történelem és Filozófia Karán. Most meg a mellette álló Színház és Film Karon, ugyanis itt dolgozom: a Magyar Film és Média Intézetben tanítok kreatív írást, forgatókönyvírást és filmtörténetet.

„A gyermekeim tettek íróvá. Nem így terveztem, de most már nagyon örülök, hogy így lett.” – ez áll a címoldalon. De ez csak részben igaz. Korán elhunyt édesapám, Zágoni Attila, paródiákat, humoreszkeket írt, édesanyám, Zágoni Olga meséket. Szóval ez egy kicsit „örökletes betegség” nálunk. Ennek ellenére, fiatalabb koromban nem író akartam lenni, hanem filmrendező. A filmezés csak részben jött össze. Barátaimmal alapítottunk egy filmes folyóiratot (Filmtett), egy filmes alkotótábort és egy filmfesztivált. Készítettem egy kisjátékfilmet és néhány dokumentumfilmet is. De a játékfilmes karrier nem jött össze.

Viszont megnősültem, megszületett a fiunk, és neki meséket kellett mondani. Némelyik este azt kérte, hogy a mese róla szóljon. Így születtek meg az első Barni-mesék, majd a Barni könyve. Aztán megszülettek az ikrek is, újabb mesék jöttek, és ebből összesen négy könyv lett. Kicsit később indult el a gyerekeknek szánt Kincses Képeskönyv várostörténeti sorozat is. A Kolozsvári mesék meg abból született, ami túl bonyolult lett volna Barni-mesének, és túl meseszerű a Kincses Képeskönyvbe.

Ahogy nőttek a gyerekeim, én is lépést akartam tartani: átvedlettem ifjúsági íróvá. Ebből lett a Fekete fény sorozat (A Gömb, Odaát), majd a Karácsonyi kitérő, és a Szamos-parti Hollywood. Ebben az utolsó könyvben ötvöződik a Kolozsvár, a történelem és a film iránt szeretetem. Legújabb könyvem, A csillag és a százados pedig 1944 Budapestjén meséli el két tizenéves fiú barátságát.